Asszimilációkiller zsidó szuperhős
“Shabat Shalom motherfuckers!”
Arról van szó, hogy az újabb (X, X+1, π, stb.) generációk zsidó tagjainak kezd elegünk lenni azokból a toposzokból, melyek Hollywood és más nagyszerű intézmények jóvoltából a „kóser” zsidót stetl-romantikába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják, ahol a nőábrázolás kimerül a „Jiddise Mamme” és a „gyönyörű zsidó lány” alakjaiban, s ahol előbb-utóbb szentimentális (ön)tömjénezésbe, vagy egymás nyakába borulásba, esetleg szentimentális nosztalgiába fullad a skanzen jellegű zsidókonstrukció. Ilyen volt például nemrég a „Klezmer és Irodalom” est imázsa, aminek a plakátját megpillantva a Király utcában, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy egy antiszemita vicc, vagy csak egy rossz hallucináció.
Ezt a sokunk számára kínos, bosszantó sztereotipizálást törli el egy mozdulattal, profi módszerekkel, 33 milliméteren, egy zsidó macsó szuperhős-detektív: Mordechai Jefferson Carver, alias „The Hebrew Hammer”. A nézőnek végre nem egy szemüveges, paranoiás, 35 kilós intellektuellel kell azonosulni, hanem egy laza, jóvágású, cool mensch-el, aki ráadásul vallásos zsidó. Bármennyire is jó Woody Allen a zsidónak-lenni-ma abszurditásának megfogalmazásában, lassan eljön a generációváltás ideje. Itt most nem arról van szó, hogy felületileg érintjük a zsidó-kérdést, és a zsidó stich csak egy extra, amitől az ember még érdekesebb lesz, a zsidóságot egyfajta egzotikus plusszként értelmezve, hanem épp ellenkezőleg – a zsidóság gyökereihez, a valláshoz térünk vissza, a jelenből újraértelmezve. A filmipar, filmművészet és a zsidó identitás központi kérdéseit boncolja fel másfél órában Jonathan Kesselmann akcióvígjátéka, a zsidó sztereotípiák következetes végletekig fokozásával. Ez veszélyes műfaj, amibe könnyen beletörhet az ember bicskája, mint ahogyan a német Rafael Seligmann „Jiddische Mamme” c. regénye ezt tanúsítja. Nem elég a zsidó sztereotípiákat egymásra halmozni, és eltúlozni, meg tabutémákat radikális szemszögből megmutatni. A dolog valami mástól működik – amire Jonathan Kesselmann tökéletesen ráérzett.
A főhős Hebrew Hammer, akinek hitelességét nem egyenruháján rögzített „azonosítószáma”, hanem körülmetélt farka bizonyítja, macsó vonásai mellett hordozza a neurotikus jegyeket is, ami például abban nyilvánul meg, hogy gyorsan és hadarva beszél, vagy hogy anyjával két mondat után csak üvöltözni képesek. Sőt, amikor a Jewish Justice League felkéri, hogy mentse meg a Hanukát és egy zsidósági teszten kell átesnie, akkor az utolsó megmérettetés az, hogy menyire tudja magát a végső kétségbeesésbe hergelni mindenféle indok nélkül. A figura legmélyén tehát ott van az önmarcangoló, túlreflektált Allen-archetípus, de csak mint eredetpont, amit Kesselman összemontíroz a supercool hím idol képével.
A Hebrew Hammer a 70es évek „blaxploitation” moziműfajára hajaz, amit olyan filmek alapoztak meg, mint Melvin Van Peebles’ „Sweet Sweetback’s Baadasssss Song”-ja, vagy Gordon Parks “Shaft” c. filmje. Ezek a filmek válaszként születtek arra, hogy a hollywoodi filmekből hiányoztak az erős, szexi fekete karakterek. A Kesselmann által „jewsploitation” alműfaj sui generis filmje hasonló hiányt pótol az új generációk szükségleteinek megfelelően.
A zsidó identitás radikális újraértelmezése az Egyesült Államokban olyan kezdeményezésekhez köthető, mint a Heeb magazin (A ´heeb´ egy jiddis szitokszó, melynek jelentése: zsidó, zsidrák), a www.jewcy.com, a Hip Hop Hoodios rapzenekar vagy Myla Goldberg és Gary Shteyngart könyvei. A Heeb egyik heti slágerlistáján külön díjazták a Hammert alakító Adam Goldberg nyilatkozatát, mely szerint a főszerepet a „Shabbat Shalom motherfuckers!” mondat miatt vállalta el. Anekdotája szerint mikor Kesselmann rácsörgött, akkor már őt is így üdvözölte. By the way – talán nem mindenki számára ismert, hogy a „motherfucker” szó eredete is a feketék elnyomásához kötődik, s nem csak amolyan laza szleng. Az amerikaiak földjein kizsákmányolt feketék hívták így a fehéreket, akik a fekete nőket, anyákat szexuálisan kihasználták, megerőszakolták.
A minimál költségvetésből kihozott film hihetetlen igényességgel van kitalálva a legapróbb részletekig: Hammer kék-fehér cadillacjében fehér nyúlszőr trenderli lifeg a visszapillantón, veszkó csizmája sarkantyúján Dávid csillag csilingel, mikor belép a neonáci bárba, ahol az itallapon krétával „Old Adolf” és „Eva Blonde” nevű söröket reklámozzák.
Persze mielőtt az egekbe dicsérném a filmet, azért megjegyzem – igaza van annak, aki azt mondja, ez csak egy blődli, egy kis vígjáték, ezúttal ortodox díszlettel. Lehet, de igényesen szórakoztató, és fontos reakció a zsidó identitás újraértelmezésének szükségességére. Ha zsidóságról beszélünk, akkor talán érdemes a zsidó hagyományhoz visszamenni egy kis autenticitásért. Persze Kesselmann nem viszi ezt túlzásba – a vallási részét semmiképp. Valójában ugyanúgy csak külsőségeiben használja a zsidó motívumokat, mint a stetl-giccs művei, de a külsőségek felülete alatt konstruálódó üres térbe nem a jóságos, megbocsátó, okoskodó, görbehátú, nagyorrú, szemüveges zsidó (egyébként antiszemita) képét vetíti, hanem egy egészen más világot, a laza, trendi macsó képet, – megmutatva ezzel az ilyen fantáziák esetlegességét, önkényes jellegét, miközben maga is kultuszt teremt.
—
SEmES
A cikk eredeti, teljes terjedelmében a Pilpul.net zsidó életmódmagazinban olvasható.
21 bátor eddig: “Asszimilációkiller zsidó szuperhős”
A legjobb online szerencsejátékokat, nyerőgépeket, kártyaasztalokat, bónuszokat, kaszinókat, és fogadóirodákat keresi? A megoldás az Online Kaszinó Játékok! Célunk a szerencsét keresők megsegítése és útbaigazítása a lehető legbiztonságosabb, legegyszerűbb, és igényeiknek leginkább megfelelő kaszinó keresésében. A professzionális felépítésű gyűjtőoldalon megtalálhat minden releváns internetes szerencsejáték oldalt és segítjük önhöz eljuttatni a legnagyobb nyereményeket és legizgalmasabb kaszinóélményt. Nálunk megtalálhatja az online kaszinó nagyjainak, mint a CasinoBuck, Gaminator, és 5Gringos részletes értékelését és bónuszait. Keresőfelületünkön a slotok világában is eligazítjuk, és megmutatjuk, hol játszaht kedvenc nyerőgépeivel, mint a Book of Ra slottal. Repertoárunkban szerepelnek a legtisztább online kártyajáték-élmények, úgy, mint az online Blackjack az értékelt oldalak egyikében. Amennyiben a játék élvezete mellett a profit is vezérli, abban is segítünk: Megmutatjuk, mely fizetőeszközökkel hol találja a legnagyobb kedvezményeket, így a játékosok például az Ecopayz bónuszait is teljesen kihasználhatják. Az internetes szerencsejátékok reménytelen keresgélésére megoldást nyújt az Online Kaszinó Játékok minden spílernek.
January 29th, 2007 at 14:54
A cikk nekem is tetszett.
kudos!
January 29th, 2007 at 16:26
Hogy mi hol tartunk ebben – ez eredtileg benn volt a cikkben, de a szerkesztö a judapest.org, pilpul.net és Marom / Sirály címszavakat kiszedette, a direkt marketing túlzott apolegetikus jellege miatt – de szerintem kábé itt!
A szittyatarsollyal önmagában nincs gond – nekem is volt anno tarsznyám, mikor alter voltam
Szerintem Magyarországon már közeleg az áttörés, legalábbis igény szerintem van rá. Pl. Múlt héten Fekete Laci édesanyja szülinapját ünnepelte a Sirályban, mikor odajött egy srác – szerintem a Fekete Laci fia lehetett, és érdeklödött, hogy milyen bulikat csinálunk, és nagyon felcsillant a szeme a raggea-re – amivel csak azt akarom mondai, hogy a jövö az újabb generációké. De addig is aktívan kell nyomulni, mert sok a munka….már régóta forgalomban a bódító kazetták….addig is Stay Jewish!January 29th, 2007 at 18:39
… Egyszerűen pofátlanság, hogy “A zsidó” legtöbbször a Wall Streeten kergetőző, eközben sapkáját fogó (hogy le ne vigye a sung), civakodó káftánosok mutogatásában, valamint a “jellegzetesen” korrupt (zug)ügyvéd figurájában merül ki! Jó, jó, van egy-két tudósforma is, de miért nincsenek pl. igazi zsidó macsók vagy akcióhősök, akik hangsúlyozottan (!) izraelita szuperhősként mentik meg a világot?!
Egyszerűen nem járja, hogy alig harmincas, törékeny (gyakran szőke) nők gyepálják a rosszfiúkat, akik persze mindig alulmaradnak a “súlyos” női kezek ütlegeitől!
Természetesen azért akad néhány példa a kisebbségi virtuálmacsók összefogására, lásd a Függetlenség Napja (angolul Dzsödzsment Déj), ahol a néger és a zsidó, némi elnöki bedolgozással megmentik az emberiség bolygóját!
(És még az is felháborító, hogy két darab kicsinyítő képző miatt elsikkad egy Czadik nevezetű remek pasi hozzászólásának lényege, mert az önérzetében feltételezhetően megsértett, de egyébként “félre nem érthető és egyáltalán nem fölényes módon” tyúkanyósan “Drágáim”-ozó és havereskedően “Na erre varrjatok gombot!”-ozó Zsófia a góréhoz sóhajt fájdalmában, vagy legalábbis ezt sejteti hallgatásával, amire a főnök egy pici megrovásban részesíti a különben tényleg helyes és aranyos “Czadikkámat”.
Végül tehát éljen maga shadai szupersrác, aki ha berekeszt egy vitát, az be van rekesztve, és ezt mindenki jobb, ha tudomásul veszi, punktum!
Üdv! Salóm! Pussz!January 29th, 2007 at 21:26
[email protected]…remélem azért maradhatunk a tegező formánál.January 30th, 2007 at 1:36
-próbálom vizualizálni a dolgot..:) Mint pl. Ben Stiller rabbiként az “Ég veled!”-ben?Amúgy a fent tálalt tipust én nemes egyszerűséggel hardcore zsidónak nevezem, főként zenei sílusra utalva. Prototipusa ugyanis Evan Sienfeld, a Biohazard nevű kultikus brooklyni hardcore banda basszusgitáros-énekese. Olyan “először üt, aztán kérdez tipus”, hasán -többek között egy kb. 15 cm átmérőjű szögesdrótból (?) font dávidcsillag tetoválással.
(Ha tudnék ide képet beilleszteni, megosztanék veletek egy ari fotót róla!) (Seinfeld fotó – a szerk.) Na jó, ő mondjuk annyiban lehet más, hogy nem egyértelműen vallásos zsidó, lehet, hogy csak egy speckó jelölésű utcai harcos.:)Magyarországon szerintem is a Woody Allen-tipus dominál, de nem görbehátú, és nem nagyorrú, hanem olyan szexin elvont tekintetű..:) De az én személyes felosztásomban van még két nagyon jellegzetes kategória: a klasszikus ballib prototipus (rasztahajú, füves, antiglob, városi biciglista), illetve a “voltam-megyek-leszek Izraelbe, -miért igen, és miért nem” kissé identitászavaros, de aranyos fickó; bár ez utóbbi nyilván nem minden Judapest olvasónak tetszik annyira, mint nekem.
A Hungarian Hebrew Hammerre még egy kicsit gyúrni kell, én igazából csak itt találkoztam ilyen figurákkal, és csak virtuálisan. Jó irány ez szerintem! A múltsiratáshoz képest mindenképp. Mondjuk az asszimiláció-ellenességről nekem rossz asszociációim vannak, de ez legyen az én egyéni szocpolom..(Kedves Czadik! Elolvastam a másik hozzászólás végét, és most már kicsit tisztább a kép. Egyszerű, profán oka van a hallgatásomnak, nem voltam net-közelben…üdv:)January 30th, 2007 at 2:36
-próbálom vizualizálni a dolgot..:) Mint pl. Ben Stiller rabbiként az “Ég veled!”-ben?”
Egyáltalán nem. Ben Stiller az Ég veledben a Jewish Theological Seminary of America-n végzett, mely az ún. Conservative Judaism akadémikus és szellemi fellegvára. Tehát semmi hászidizmus. És bizti emlékszel rá, hogy Ben látható volt a filmben nemegyszer fedetlen fővel is, és kosrazott a haverjaivel (akkor említette, hogy a JTS-en végzett, legalábbis az eredeti verzióban), sőt meg merem kockáztatni, hogy nem kóser étteremben is evett a filmben (nekem legalábbis nagyon úgy rémlett, hogy az az étterem nem lehet kóser), ezek a tevékenységek és viselkedési formák nem jellemzőek a stetl romantikára, hászidizmussal leöntött mázzal. Továbbá a zsinagógai szereplései is távol álltak az ortodoxtól, valamint a bima (nevezzük szószéknek magyarul:-)) nem a zsini közepén helyezkedett el, tehát építészetileg sem egy ortodox, urambocsá’ haszid sulról van szó.
Sztem Ben abban a filmben közelebb állt a Hebrew Hammerhez, egy igazi zsidóságát keményen felvállaló faszagyerek volt!
Bocs, hogy most is ellentmondtam neked. Nem szándékos. Okés?January 30th, 2007 at 12:26
http://www.ceu.hu/jewishstudies/pdf/02_gruber.pdfÉs egy kis vizuális támasz, zöldfülüeknek: http://kosher4passover.com/dolls.htmps: az eddigi csúcs valószínűleg a “Fiddler on the Roof” japán változata.January 30th, 2007 at 12:39
Zsófi hozzászólásában – két olyan zsidó sztereotípiát sorolt fel, ami pont az “alternatív kategóriába” tartozik, vagy afelé elmozdulhat. “a klasszikus ballib prototipus (rasztahajú, füves, antiglob, városi biciglista), illetve a “voltam-megyek-leszek Izraelbe, -miért igen, és miért nem” – Tök jó, ha filmet csinálnék róluk szólna
Nemcsak a Judapesten lehet ezzel a réteggel találkozni, pl. a Sirályban is…legalábbis, amíg be nem zárják…utána lehet, hogy zsidó squad lesz belöle – ez ugyanis az egyetlen túlélési lehetöség….majd szólok, ha lesz action.
Egy Sirályos “zsidó vicc”:
Egyik este egy ápolatlan külsejü férfi lépett be az ajtón, és ártikulálatlan módon elüvöltötte magat: – Jól szórakoztok, zsidók???!!!
A helységben síri csend lett, az emberek szájára fagyott a mosoly, és valahol a mélyben összetört egy söröspohár. Pár másoperc múlva az asztalok felénél páran elfojt nevetésbe kezdtek, a többiek, meg csak maguk elé bambultak….. Az ápolatlan külsejü ember a pulthoz ment, rendelt egy sört, és felment az emeletre. Peer Krisztiánnak hívták, s ha nem is zsidó, de körül van metélve…hehe….
Szóval – Szórakozzatok jól, zsidók! – és mentsük meg a Sirályt!January 30th, 2007 at 15:34
Bár van valami ellenálhatatlanul vonzó ebben a “zsidó squat” pályaútban is. :]A “kitalált zsidóról” (”képzelt zsidó tér” címen) egyébként itt a jp-n is volt egy rövid bejegyzés, még decemberben.January 30th, 2007 at 16:05
asszimilalodott feltestvereim fenyegeto karmai kozul, de itt be is kell fejeznem az opusz meltatasat.a bajom vele csupan annyi, hogy egeszen vilagosan latom, ahogy a keszitok becsavartak egy raketat, es el is szivtak, es akkor valamelyikuk elott megjelent
“Heber Kalapacs” figuraja minden kulonosebb sztori nelkul, csak ugy a kalapjaval, a kocsijaval meg a hosszu kabatjaval, es akkor elkezdtek ezen otletelni, es nagyon sokat nevettek meg aznap este. es aztan osszetarhaltak a penzt a celluloidra. sajnos.January 30th, 2007 at 20:59
Az “Ég veled”-re meg azért gondoltam, mert számomra tipikus “közhelysztori”, ami arról szól viccesen, hogy kinek a vallása idétlenebb. Edvard Norton, mint (ír) katolikus pap, Ben Stiller, mint rabbi. Mind kettő halivúdi prototipus. (Edvard Norton mondjuk nagyon jó színész!) Egyszer Edvard gyújtja fel magát a füstölővel, aztán Ben ájul el az első körülmetélésekor, stb. És persze ott van közöttük a szőke ciklon, aki nem zsidó, de valamelyikkel össze kell jönnie, és hát a katolikus pappal azért még sem, halivúdba vagyunk, vagy mi a szösz. Persze a végén felveszi ő is a vallást, és akkor legalizálja kapcsolatát Bennel, csak hogy mindenki megnyugodjon.
Akkor már inkább a Jacob Rabbi kalandjai Luis de Funessel. (Ha esetleg rosszul írok neveket, bocsi.)SemeS, az alternatív sztereotípiákban igazad lehet, de az én személyes ismeretségi körömben ez a leggyakoribb. Ezek szerint alternatív vagyok!:)January 31st, 2007 at 19:49
Neked honnan van olyan pólód?
Magyarországon ez az egész közeg hiányzik ez tény, de lehetne / van helyette valami egész más.February 1st, 2007 at 10:39
Nekem nagyon tetszik a jewschool Yiddishkeit liberation front pólója:-)February 1st, 2007 at 11:12
(szerintem legalábbis nem off:)
Dolgoztam egy jelmezkölcsönzőben, ahol elv volt, hogy minden szalagavatós osztályra rásózunk valamit, akár van rendesen olyan ruhánk, akár nincs. Egyszer megjelent egy osztály, akik zsidó táncot táncoltak (hóra meg ilyenek, legalább annyira divatos a szalagavatókon, mint a segberugdosós tiroli, meg a kán-kán), és kalap kell nekik. Mivel nem volt annyi zsidó kalapunk, ezért a parasztkalapok közepét kinyomkodtuk (!:), hogy kerek legyen a teteje, majd szétszedtünk egy ócska vörös műanyag parókát tincsekre, hajsütővassal besütöttük (a fele elégett, mert hogy műanyag volt ugye, nem haj:), és tűzőgéppel rátűztük a kalapra, hogy még „zsidósabb” legyen. Majd jelentkezett az osztály, hogy nekik igazából komplett ruha kéne. Próbáltak összeszedni maguknak fekete nadrág-fehér ing-fekete mellényt, de nagyon eklektikusra sikeredett, ezért inkább úgy döntöttek, kölcsönzik, hogy egyforma legyen. Persze nem volt igazi zsidó ruhánk, és ha én veszem fel a telefont, akkor ezt meg is mondom nekik, de a kolléganő tartotta magát a főnöki utasításhoz. (Nekem elég volt a kalap-gagyizás, abban aktívan részt vettem, sütögettem a műanyag vörös tincseket!:) Még a fekete nagrágokkal nem volt gond, -a legtöbb férfi táncosruhának az az alapja, az ingből lehetett volna szmoking ing (csokornyakkendő nélkül:), vagy buggyos ujjú paraszting, -az utóbbi mellett döntöttünk, mellénynek pedig fekete helyett sötétkék Mc’Donalds mellényt kaptak. (A Mc’Donaldsnak varrta egyenruhaként anno a cég, de egy adag megmaradt belőle. Szerencsére a sárga M betű nem volt rajta!:))) Végül még csizmát is rásóztunk az osztályra, hogy többet fizessenek, de annyi csizmánk csak magyar-vágású (V-vágás, zsinórdíszítéssel) Palotás csizmából volt.
Tehát, ha esetleg találkoztatok 4-5 évvel ezelőtt egy zsidó táncot táncoló szalagavatós osztállyal, akik Palotás csizmában, buggyos ujjú magyar parasztingben, „kikerekített és felpajeszesített” parasztkalapban és Mc’Donalds mellényben voltak, akkor azok a mi kölcsönzőnkből hozták az „autentikus” zsidó ruhát…:)))))))February 1st, 2007 at 20:50